A raktárban lévő üzletek széles választékot kínálnak a párásítókról. A modellek különböznek a működés elvétől és a kiegészítő lehetőségek számától. Sok felhasználó nem tudja, hogy az eszköz milyen funkciókat tud végrehajtani, hogyan lehet helyesen használni, melyik párásító jobb.
Határozza meg, melyik a jobb
A klasszikus párásítók kiválóan alkalmasak nappali helyiségekbe és irodákba. Nem igényelnek a helyiség nedvességszintjének állandó ellenőrzését. Amikor a mikroklíma stabilizálódik az optimális szintre, az eszközök teljesítménye automatikusan csökken. Az ilyen modelleket akkor kell választani, ha nincs szükség a levegő szárazságának gyors csökkentésére. A készülék napi 1,5-4% -kal növeli a relatív páratartalmat.
Az ultrahangos modellek alkalmazhatók olyan helyiségekben, ahol fa és antik belső tárgyak vannak, amelyek magas páratartalmat igényelnek. A hagyományos versenytársaktól eltérően, működésük csendes, ezért a rekreációs terület közelében felszerelhetők. A fejlett modellek teljes választékkal felszereltek a páratartalom szabályozására és az optimális mikroklímának fenntartására, ezért az ultrahangos készülékek sokkal jobban teljesítenek, mint a hagyományos modellek.
A párásítók fontossága az egészséges mikroklímához
A párásító a fűtési szezonban releváns, amikor a helyiségben száraz mikroklíma alakul ki. A száraz levegő az általános közérzet romlásához vezet, az alvás zavart, nehéz lélegezni. Az orrban a nyálkahártya kiszárad, amelynek eredményeként a test élesebben reagál az allergénekre, és asztma fordulhat elő. A bőr elveszíti a nedvességet, és hámlani kezd, gyorsabban öregszik. Az ilyen mikroklímában lévő személy gyakran szenved vírusos és légúti betegségektől.
A lakásban a mikroklíma állapotát ellenőrző indikátor a beltéri növények. A megnövekedett szárazság mellett a levelek hegyei idővel kiszáradnak, az aktív nedvességveszteség miatt a virágok meghalhatnak. A nedves tisztítás nem menti meg a helyzetet. Ha a helyiség relatív páratartalma 45% -ra vagy ennél alacsonyabbra csökken, akkor a párásító segít stabilizálni a mikroklimatát. Gyorsan visszaállítja a nedvességszintet 60-70% -ra. A berendezéseket szükség szerint időszakonként kell használni.
A háztartási párásítók típusai és jellemzői
A párásító egy víztartályból és egy generátorból áll, amely a helyiségben elosztja a nedvességet. Az eszközök eltérnek a párásítás módjától. A legnépszerűbbek az ultrahangos és a hagyományos modellek. Biztonságosnak és gyermekszobáknak megfelelőnek tekinthetők. Vegye figyelembe az egyes típusok jellemzőit.
Hagyományos párásítók
Az ilyen típusú készülék nedvesség-párologtatással működik hőmérsékleti melegítés nélkül. Az eszköznek van patronja vagy szűrőrendszere, amelyen keresztül a levegő áramlik. A levegő ventilátorral mozog. A párásító teljesítménye a helyiség aktuális páratartalmától függ. Minél nagyobb a páratartalom, annál alacsonyabb a párolgási sebesség. A nedvesség előállításának ez a módja lehetővé teszi a természetes mikroklíma fenntartását, elkerülve a túlmelegedést.
Ultrahangos párásítók
Az ilyen típusú eszköz ultrahanghullám segítségével a vízáramot felhővé alakítja. Az alacsony frekvenciájú ingadozások nem befolyásolják az emberek, háziállatok és növények egészségi állapotát. A képződött felhő mikroszkopikus víz részecskékből áll. Ventilátor segítségével a levegőáramot átvezetik rajta, és intenzíven telítik a nedvességgel. A helyiség levegővel van ellátva víz köd formájában. Számos eszköznek van egy beépített higrosztatja, amely szükség esetén ellenőrzi az eszköz időben történő beépítését.
Különböző típusú párásítók előnyei és hátrányai
A párásítót annak a helyiségnek a figyelembevételével választják meg, amelyben a mikroklímának javítása szükséges. A berendezés típusától függetlenül ajánlott, hogy csak akkor használja, ha szükséges. Az eszközök nem képesek megtisztítani a levegőt a por és a foltok mikroszkopikus részecskéiről. A víztartály időben történő tisztításával és a patronok cseréjével a nedvesítőknek nincs orvosi ellenjavallata gyermekeknek és felnőtteknek.
A hagyományos párásítók előnyei és hátrányai
A hagyományos párásítók minimális mennyiségű áramot fogyasztanak. A beépített mérőberendezéseket nem tartalmazza. Fűtési berendezések, például radiátorok közelében az eszköz teljesítménye jelentősen javul. Az eszköznek nem szükséges gyakori szűrőcsere. Számos modell rendelkezik nappali és éjszakai üzemmóddal.
A párásítók nem igényelnek vízminőséget. Más típusú készülékekhez képest kevésbé intenzíven párologtatják el a vizet, ezért a fehér plakk és a kondenzátum nem rakódik le a bútorokon. A legtöbb eszköz felhasználható a szoba ízlésére. Aromás olajjal ellátott kapszulát adunk a víztartályhoz. A készülék nem képes 60% fölé emelni a páratartalmat, ezért nem alkalmas téli kertekbe és üvegházakba.
Előnyei és hátrányai az ultrahangos párásítók
A beépített szűrőrendszer tisztítja a vizet a szennyeződésektől és az ásványi sóktól, ezért a belső tárgyak fehéres bevonatot nem képeznek. A patront intenzív használat esetén háromhavonta ki kell cserélni. Az eszköz testén egy jelzés található, amely digitálisan értesíti a felhasználót az aktuális és beállított páratartalomról. A párásítók érzékenyek a felhasznált víz minőségére. A patronok élettartamának meghosszabbítása érdekében javasoljuk, hogy adjon desztillált vizet a tartályhoz.
Néhány eszköznek antimikrobiális védelmi funkciója van, amelyet úgy hajtanak végre, hogy a levegőt forró gőzzel kezelik. Ha nincs víz a tartályban, a készülék automatikusan kikapcsol. A maximális üzemidő általában nem haladja meg a 12 órát. A berendezés alkalmas üvegházak és télikertek páratartalmának növelésére.
Hagyjuk Meg Véleményét